Néhány dolgot csak az anyanyelvemen tudok igazán kifejezni...ilyen a hazautazásaim története..íme, szóvirágokba sűrítve amit magamból és a külvilágból tapasztalok, mikor egy téli éjjelen hazafelé tartok...
Hazafelé
Keserédes út az esti gyorson
Műbőr ülés és nincs fűtés
Kiégett lámpák, fényárban úszó plázák
Fém a fémhez simul, és közben kezem a hajamba túr
Egy, két...három állomás
A megszokott ajtócsapódás
Vagonba taszított egyedi világ s néhány ásítás
Könyvek közé temetett tekintetek, jégvirágba zárt gondolatok
Szerelembe esni vajon áldás, vagy átok?
Zsibbadt lábak, elfáradt lelkek
A megérkezés után epekednek
Boldogságuk börtönőre a mozdony vezetője
Kinek szívét átjárja a lomha éjszaka tőre
Az útnak vége, fagyott csend fogad
3 kilométer csábítja lábamat
Lépést lépés követ, a hold figyel
A sötétben haza, csak kevés vándor jut el.
2010. január 3. 23:13 - Dió
No comments:
Post a Comment