just a grey day..

Magány

Azt hittem eltűntél, valahogyan elfeledtél
De kiderült, hogy csak utazni vágytál
S most végre újra rám találtál
Vágyakozva, remegve állsz az ajtóm előtt
Miközben én frissre cserélem a lepedőt.

Bebocsátást nyersz, bár csak állok és ámulok
Mikor utazótáskáidra pillantok
Hosszú ideig maradsz? - kérdem
S könnyek futnak végig arcomon serényen
Igen, válaszolsz, s nem érted,
Miért e furcsa üdvözlet

Ne aggódj, csak örömkönnyek ezek,
S már érzem is a finom kezeket,
Amint gyengéden végigsimítanak,
Lelkemben új ajtókat nyitnak
Nagyot sóhajtok, s mutatom az utat
Betessékelem az elegáns urat

Helyet foglal, kedvesem rám tekint
Szemében látom a 3 évnyi kínt
Mit nélkülem kellett bolyongva elviselnie
De tudta, hogy egyszer mindennek vége
S csak idő kérdése, hogy betoppanjon ide
Szívem vörös kárpittal bevont rejtekébe

Teával kínálom, s ő finoman bólint
A forró csésze gőze fölött felém int.
Odamegyek hozzá, s átölelem,
Mint régi barátot, hosszú percekig el sem engedem
Keserédes öröm amit hozott,
De ő még cserben sohasem hagyott.

A Szerelem testvére ő, oly kitaszított
Bármerre jár, nem jut neki se kvártély se koszt
Nem látják szívesen, sokak számára csak talány
Pedig ő maga a tisztítótűz, a nemes Magány
Ő a szerelem sérültjeinek állandó társa
Az újrakezdés fekete paripán vágtató előfutára.